palyazat_fooldal

Magyarország

Gyengénlátóknak

Címlap Védekezés Árvízvédelem Mérnökeink, őreink a „tűzvonalban”

Mérnökeink, őreink a „tűzvonalban”

Az árvízi tudósításokban méltánytalanul kevés szó esik (ha egyáltalán megemlítik) a vízügyi szakemberek, köztük a Közép-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság dunai védekezéshez kivezényelt mérnökeinek, őrszemélyzetének felelősségteljes munkájáról. Holott a Szigetköztől a főváros alatt szakaszokig dolgozó munkatársaink rendkívüli árvízi tapasztalataihoz nem férhet kétség, az elmúlt évtizedek rekorder tiszai árhullámai minden tekintetben „megedzették” őket. Műszaki ismereteik, felkészültségük, rátermettségük a mostani dunai árvízvédekezés szakmai irányításában is nélkülözhetetlenek.

Körképünkben – természetesen a teljesség igénye nélkül – arra voltunk kíváncsiak, kollégáink milyen feladatokat látnak el, s milyen benyomásokat szereztek a történelmi léptékű dunai árvédekezés során.
Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök egyike a sokat látott, megélt, tapasztalt szakembereknek, aki jelenleg a kitelepítéssel érintett Győrújfaluban irányítja a védekezést. Azon a 4600 méteres szakaszon, ahol a Duna projekt keretében pár hete megbontották a töltést, így most egy szokatlanul nagyméretű nyúlgát szolgál fővédvonalként.
– A tetőzés óta 35 centit apadt a folyó, de itt aztán minden centiméteren védekezni kell, minden árvízi jelenség előfordul, ami csak lehet, kombináltan is. Ezért nem véletlen, hogy körülbelül kétszáz vízügyes van csak ezen a szakaszon. Mondtam a helybelieknek, hogy ők most ugyanazt élik át, mint mi a Tiszán, 2000-ben és 2006-ban – nyilatkozta megkeresésünkre. Hozzátette: a védekezésben részvevő helybeliek, katonák, tűzoltók feltétlen bíznak a vízügyesek szakértelmében, hiszen tudják, hogy ők adják a szakmai irányítást. Megemlítette, hogy olyan példaszerű összefogást tapasztal, mint korábban a Tisza mentén az emlékezetes nagy árvizek idején.
A felső-dunai szakaszra átvezényelt 194 fős osztag irányítója, Horváth Lajos szolnoki szakaszmérnök-helyettes szerint is nem sokban különbözik a helyzet egy tiszai rendkívüli védekezéstől. KÖTIVIZIG-es kollégái 4 védelmi szakaszon több mint 10 helyszínen végeznek munkát, őri, segédőri szolgálatot látnak el éjjel és nappal, szivattyúznak, homokzsákolnak, több helyszínen a fővédvonalakon és az önkormányzati védvonalakon segítik, sok helyen irányítják a védekezést. A helyiek szívesen fogadták a segítségüket, annál is inkább, mivel a Győri vízügyi igazgatóság munkatársai kevesen voltak ahhoz, hogy valamennyi kritikus helyszínen ellássák a szolgálatot, és a szolnokiakhoz képest viszonylag kevés tapasztalattal bírtak az LNV-t meghaladó vízszinttel érkező rendkívüli árvízvédekezésben. A műszaki beavatkozások irányítását több helyen átvették kollégáink, amit a helyiek is elfogadtak. A szolnoki csapat fáradt, 12-14 órás műszakokban dolgoznak, de a körülményekhez képest  minden rendben van. 
Igazgatóságunk 3 fős műszaki irányító csapata Neszmély és Dunaalmás térségében segítette, irányította az önkormányzati védekezést. Csatáriné Tasi Anett kolléganőnk beszámolt arról, amint megérkeztek a térségbe, szinte azonnal át is kellett venniük az irányítást, a helyibeliek által épített ideiglenes védvonalat ugyanis vissza kellett bontatniuk és szakszerűen újból megépíteni. A védekezési munkákat Harsányi Gábor karcagi szakaszmérnök-helyettes irányította, mintegy 600-700 méteres védvonalat kellett kiépíteni és megerősíteni szinte egyik napról a másikra. Mint ő is megerősítette: a helyiek azonnal elfogadták, sőt hálásan vették a szakszerű irányítást, elfogadták azokat az instrukciókat, amelyekkel a szolnoki műszakiaknak köszönhetően a települést sikerült bevédeni. A védekezés irányítójaként folyamatos a készenlétük, tegnapelőtt este még például az ideiglenes védvonal melletti felpuhulás leterhelését kellett irányítani. A csapat fáradt, nemegyszer 23 órát vannak talpon, bár a lassú apadással kezd stabilizálódni a helyzet a védvonalon.