Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A vízgazdálkodás területi eredményeinek összegzésén túl a közép- és hosszútávon szükséges fejlesztési javaslatokat, üzemeltetési lehetőségeket gyűjtötte csokorba a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a közelmúltban elkészült vízkészlet-hasznosítási stratégiájában. A komplexitását illetően példaértékű, rendszerszemléletű dokumentáció az Európai Unió Víz Keretirányelvének alapul vételével, az aszály elleni fellépést és a vidék felzárkózását célzó hazai stratégiákkal, megyei területfejlesztési tervekkel összhangban, a Belügyminisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság által képviselt legújabb szakmai szempontokhoz igazodva kínál hatékony megoldást az Alföld középső területének jövőbeli vízgazdálkodási problémáira, illeszkedve a társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Víz Stratégia cél- és eszközrendszeréhez.

A stratégia alapjául a Magyar Tudományos Akadémia 2011-ben született tanulmánya szolgált, amelyet lényegében adaptáltak, kiegészítettek a vízügyi igazgatóság szakemberei. Kiindulási pontja pedig az, hogy a prognózisok alapján hazánk éghajlata mediterrán irányba tolódik el, melegebbé és szárazabbá válik, így tovább nőhet az aszályhajlam és a mezőgazdaság vízigénye, miközben csökken a hasznosítható vízkészlet. Ezért a jövőben előtérbe kerül a szárazságtűrő növényfajok, -fajták termesztése, a talajnedvességet legjobban megőrző agrotechnikai módszerek alkalmazása, megnő a helyben keletkező felszíni és felszín alatti vizek jelentősége, s az azok megtartására, megőrzésére való törekvés tározással, vízvisszatartással. Ugyancsak megnő a vízgazdálkodási létesítmények igénybevételével az optimális vízszétosztás fontossága, a vízhiányos területekre történő – lehetőség szerint gravitációs – vízátvezetés szerepe. Ezért a stratégiai tervezés egyik lényeges eleme a vízpótló- és elosztó létesítmények fejlesztése, rekonstrukciója, a nem üzemelő szivattyús öntözőrendszerek gravitációs átkapcsolása, új fürtök kiépítése, holtágak revitalizációja, építve a Tisza-tó még meglévő szabad vízkészletére – mondta Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója. Utalt arra, hogy a közelmúltban elkészült és kivitelezés alatt álló, integrált tervezésen alapuló, uniós támogatású vízgazdálkodási beruházások többek között ezeket a célokat valósítják meg.
Jelezte: a felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi változásának megfelelő monitorozása, vizsgálata, elemzése, a vízigényekkel való összehangolása teremti meg a fenntartható területi vízgazdálkodás, így a belvízrendezés, a rendszerek közötti tervszerű vízátvezetés, a mezőgazdasági vízellátás, valamint a vizes élőhelyek vízforgalma szabályozásának alapját.
A stratégia – komplex jellegéből adódóan – nemcsak a vízhiányok kezelésére fókuszál, hanem foglalkozik a vizek többletéből (árvíz, belvíz) származó káresemények vízhasznosításhoz történő kapcsolódásával is. Egyebek között rámutat, hogy a leginkább veszélyeztetett, „belvízjárta” területeken az adottságokhoz jobban alkalmazkodó földhasználat (művelési ág változtatása) szükséges. Itt víztűrő növények termesztése, legelő- és vizes élőhely-gazdálkodás, erdőtelepítés, halastavak, tározók építése jöhet szóba, tehát hatékony belvízgazdálkodás költséges védekezés helyett. A többlet belvizek kezelése pedig magába foglalja a védekezési (például átemelési) költségek csökkentését, illetve a vízkészlet megőrzését célzó vízkormányzást (halastavakba, öntöző csatornákba történő bevezetést), medertározást, vízvisszatartást.
Az igazgatóság fontosnak tartja, hogy tervszerű felkészüléssel és hatékony, operatív beavatkozásokkal megelőzze, illetve mérsékelje az extrém vízhiányos helyzetekből adódó károkat. Lovas Attila emlékeztetett arra, hogy tavaly a KÖTIVIZIG védelmi szervezetébe integráltan – az országban elsőként – megkezdte munkáját a Vízhiány-kárelhárítási Szakcsoport, s azonnal rendkívüli aszállyal találta magát szembe. Szintén az elmúlt év krónikájához tartozik, hogy megszületett a vízkészlet TIKEVIR* keretében történő szétosztásának optimalizálási terve, amelynek alkalmazása a gyorsan csökkenő vízkészletek miatt azonnal szükségessé is vált.
Az igazgató jelezte: a vízszétosztás, a térségi vízátvezetés és a mezőgazdasági vízellátás a vízpótló- és elosztó rendszer, vagyis a vízhiány-kárelhárítás védművei mennyiségi és minőségi állapotának, valamint a jelentkező vízigények figyelembevételével valósul meg. A beavatkozások, fejlesztések tervezése pedig a vízjogi üzemeltetési engedélyek, és üzemeltetési szabályzatok előírásai, illetve vízforgalmi vizsgálatokkal pontosított modellezés alapján történik.
A szabad felszíni és – ahol ez gazdaságosan nem biztosítható – a felszín alatti vízkészletekre alapozott vízellátási, vízhasznosítási létesítmények fejlesztési elképzelései mellett további feladat a vízhiányos időszak vízrajzi előrejelző rendszerének korszerűsítése, a Víz Keretirányelv előírásaival történő összhang megteremtése, a vízbő és vízhiányos időszakokat jellemző vízminőségi problémák kezelése.
A KÖTIVIZIG által összeállított, A Közép-Tisza vidék, a Jászság és a Nagykunság Vízkészlet-hasznosítási Stratégiája című dokumentumban megfogalmazott feladatok egy része a múlt örökségéből adódik, a jövőbeni tennivalók azonban a mezőgazdaság, tágabb értelemben a vidék ma még részleteiben nem, vagy alig ismert fejlesztési irányaitól függenek. A legnagyobb hatással feltehetően a földhasználat átalakítása bír, ám a szélsőségesen extrém éghajlati hatások sem zárhatók ki.
– A mozgó célpontokat tekintve, e stratégia sem tűzhet maga elé többet annál, minthogy az adottságok bemutatásával, „mi van akkor, ha” típusú tervekkel, önállóan is használható projektötletekkel javaslatokat ad a közép- és hosszú távú lehetséges fejlesztési irányokra – fogalmazott Virágné Kőházi-Kiss Edit osztályvezető-helyettes. A munkaanyag szerkesztője szerint mindez kiindulópontnak tekinthető, folyamatos aktualizálása szükséges az igényekhez, pályázati lehetőségekhez, a gazdasági, társadalmi és politikai akarathoz, a hazai és európai uniós stratégiákhoz igazodva. A problémák hatékony megoldása érdekében rávilágít a különböző szakágazatok együttgondolkodásának fontosságára, a fejlesztési elképzelések összehangolására, a rendszerszemlélet kiteljesítésére.

Aszály és vízbőség egyszerre

A hidrometeorológiai szélsőségek felerősödésével a vizek túlzott bősége mellett a vízhiány elleni védekezésre is egyre nagyobb hangsúlyt kell fordítani. A természeti tényezők közül a csapadék és annak időbeli eloszlása, időszakos hiánya az egyik leginkább korlátozó tényező a növénytermesztésben. A KÖTIVIZIG sajátossága, hogy „portáján” találhatóak az aszály, az árvíz és a belvíz tekintetében egyaránt legveszélyeztetettebbek területek.
*A TIKEVIR a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszert, Európa egyik legnagyobb összefüggő vízgazdálkodási rendszerét jelöli. Fő célja, hogy a Tiszából történő vízátvezetéssel pótolja a vízhiányos térségek vízkészletét, s megfelelő vízkormányzással, üzemeltetéssel csökkentse az Alföldre jellemző időjárási szélsőségek hatását. Ez a ma már nélkülözhetetlen rendszer modellként szolgálhat a tervezett Zagyva-völgyi vízpótló rendszer kiépítéséhez.