Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Pontosan száz éve, 1919. június 6-án hunyt el Kvassay Jenő vízmérnök, aki új korszakot teremtett a hazai vízgazdálkodás történetében. Az évforduló alkalmából a KÖTIVIZIG szolnoki, Boldog Sándor István körúti székházának aulájában megnyílt a magyar vízügyi ágazat meghatározó személyiségének munkásságát bemutató, a Duna Múzeum által összeállított vándorkiállítás.

Kvassay Jenő 1850. július 5-én született Budán. Gépészmérnöki tanulmányai után Magyaróvárott, valamint német- és franciaországi felsőfokú oktatási intézményekben mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott és több állam vízügyi szolgálatával ismerkedett meg. Hazatérve Magyarországra, 1878-ban megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, majd vezetésére. 1889-től a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője. 1918-ban vonult nyugalomba. Négy évtizeden át a vízügyek legfőbb irányítója volt, s működése új korszakot jelentett a magyar vízépítés történetében. Legjelentősebb eredménye a kultúrmérnöki intézmény megszervezése volt, melynek működési köre kiterjedt a belvízrendezésre, alagcsövezésre, öntözésre, mederrendezésre, a halászati ügyek felügyeletére, valamint a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátására. Nevéhez fűződik a vizek köztulajdon jellegét kimondó vízjogi törvény (1885: XXIII. tc.) és a halászati törvény (1888: XIX. tc.) létrehozása, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítása, valamint a Soroksári Duna-ág csatornázásának és a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének megkezdése. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága egyaránt jelentős. 1919. június 6-án hunyt el Budapesten. (Magyar Életrajzi Lexikon)