Fórumok vizeink fenntartható jövőjéről
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a Tisza-tó vízgazdálkodásának perspektívájával foglalkozó kiskörei fórumán a résztvevők megismerhették a tározó múltját, jelenlegi állapotát, hasznosítási módjait, azok prioritásának változását. Fejes Lőrinc szakaszmérnök szólt a természeteshez közelítő vízjárást leképező üzemrendek alkalmazásának fontosságáról, majd reményét fejezte ki, hogy a következő években megvalósulhat európai uniós forrásból a nagy műtárgyak rekonstrukciója, lesz anyagi fedezet a most véget ért Komplex Tisza-tó Projekt második ütemére, s elkészülhet a Jászsági-főcsatorna meghosszabbítása a Zagyváig (vagy legalább annak első része).
Háfra Mátyás, a KÖTIVIZIG osztályvezetője elmondta, a tó környezetében indokolt lenne egyes mezőgazdasági területek művelési ágának megváltoztatása ahhoz, hogy a tározó tápanyagterhelését mérsékeljék. Szintén kívánatos lenne pufferzónák, szűrőmezők kialakítása, az érintett településeken a csapadékvíz-gazdálkodás feltételeinek megteremtése, a tisztított szennyvizet pedig nem a felvízbe (tóba), hanem az alvízbe (folyóba) kell vezetni.
Dr. Teszárné dr. Nagy Mariann, a KÖTIVIZIG Regonális Laboratóriumának vezetője és Aranyné Rózsavári Anikó, a labor vegyésze előadásából megtudhattuk, hogy tó mind a négy medencéjének vize jó, illetve kiváló a fiziko-kémiai paraméterek tekintetében, biológiai szempontból többnyire kiváló, fürdésre úgyszintén.
Ötvös Pál, az erőművet üzemeltető Tiszavíz Kft. ügyvezetője arról szólt, hogy a múlt évben rekordot döntött az ország legnagyobb, 28 megawattos vízerőműve, 147,5 ezer megawattórányi elektromosságot termeltek a turbinák, amelyek egész évben működtek.
Augusztus 24-én a Szolnoki Főiskola adott otthont a Tisza Részvízgyűjtő-gazdálkodási Terve felülvizsgálatát célzó fórumnak. Tahy Ágnes (OVF), Rákosi Judit (Öko Zrt.), Gondárné Sőregi Katalin (Smaragd Kft.), valamint Clement Adrienne és Simonffy Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei elemezték a Tiszát érintő vízminőségi problémákat, a terhelés csökkentésére irányuló intézkedéseket, a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés eddigi eredményeit, valamint ismertették az EU Víz-keretirányelv (VKI) követelményeinek és a VGT integrációs szerepe érvényesítésének szempontjait az ár- és belvízvédelmi projektekben.
Aznap délután a Kvassay Jenő Tervet (KJT), mint a készülő nemzeti vízstratégiát ismertette dr. Reich Gyula, a KJT szerkesztő bizottságának vezetője. Mint bevezetőjében mondta, nem véletlen az első KJT fórum szolnoki helyszíne, hiszen itt, az Alföld közepén csúcsosodnak ki a vízgazdálkodási problémák. Hozzátette: nagyra becsüli a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembergárdájának munkáját.
A KÖTIVIZIG működési területén adódó fejlesztési feladatokról szólt Lovas Attila igazgató, kiemelve a Hanyi-Jászsági árvízi tározó építését, a Zagyva visszaduzzasztással érintett szakaszának fejlesztését, a nagyműtárgyak, köztük a Kiskörei Vízlépcső rekonstrukcióját, valamint a Tisza-völgyi üzemirányítás korszerűsítését. Azt is megemlítette, hogy a pályázati rendszer nem tükröz kellően komplex szemlélet, kreativitás kell ahhoz, hogy kihozzuk belőle, amit lehet. – Gondolkodni azonban nem tilos – fogalmazott ezzel összefüggésben, példaként említve a KÖTIVIZIG – országosan egyedülálló - Vízhasznosítási Stratégiájának megalkotását, valamint azt, hogy valamennyi uniós finanszírozású belvízi fejlesztést úgy valósítottunk meg, hogy azok a VKI követelményeinek is megfeleljenek, a vízkár-elhárítás céljait is szolgálják, többek között a víz elvezetésére és a víz visszatartására egyaránt alkalmasak legyenek. A tervezett fejlesztések is a komplexitás jegyében fogantak az igazgatóságon, egyik jó példa a sokoldalúságra az egyelőre rajzasztalon létező Hanyi-Jászsági árapasztó tározó.
A Tisza Részvízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálata (sajtóanyag)
Az EU Víz Keretirányelvének célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek „jó állapotba” kerüljenek. A közösségi szabályozás szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, ha nem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. Amennyiben a természeti vagy a gazdasági lehetőségek nem teszik lehetővé a jó állapot megvalósítását 2015-ig, úgy a teljesítés határidejét halasztani lehet 2021-re, illetve 2027-re.
A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási terv az ország egész területére, ezen belül négy fő térségre, a Duna, a Dráva, a Tisza és a Balaton részvízgyűjtőkre készül.
A Tisza részvízgyűjtő magyarországi területe 46 380 négyzetkilométer, ahol közel 4 millió lakos él. A Tisza részvízgyűjtőn 491 víztest (330 vízfolyás, 91 állóvíz és 70 felszín alatti víztest) található, amelyeknél a jó állapot elérése, vagy fenntartása a Víz Keretirányelv fő célkitűzése.
A fő vízminőségi problémát a vízfolyások nagy szerves anyag- és tápanyag koncentrációja jelenti. A kifogásolható vízminőséget jelzi a meder helyenként burjánzó növényzete és az időnként előforduló halpusztulás is. A szennyezés forrásai elsősorban a nem kellően megtisztított települési szennyvizek és a vízgyűjtőterületről levezetett belvizek, illetve - kisebb mértékben - a településekről bemosódó (bevezetett) szennyezett csapadékvizek. A tisztított szennyvizeket gyakran a kisvízfolyásokba, kettős működésű csatornákba engedik, mely a vízrendszer tekintetében vízminőségi problémákat okozhat.
A legjelentősebb problémák másik része a mezőgazdasági tevékenységből fakad. A vízfolyásokra általánosan a diffúz tápanyag- és szervesanyag-terhelés jellemző. Jelentős problémát okoz, hogy a mezőgazdasági területek általában a partélig műveltek, figyelmen kívül hagyva még a minimálisan szükséges fenntartósávot is. A víztestek nagy részén hiányzik a vízfolyásokat kísérő, árnyékoló funkciót is betöltő fás-bokros állomány.
A víztestek állapotértékelése, a „jó állapot” meghatározása, a környezeti célkitűzések, a műszakilag lehetséges intézkedések mind jelentősen függenek a szomszédos, felvízi országok, Ukrajna, Románia és Szlovákia vízgazdálkodási gyakorlatától is.
Bármely társadalomban a természeti rendszerek jelentik a társadalom működésének és fenntarthatóságának alapját. A védett természeti területek ennek a korábban egységes természeti rendszernek a maradványai, és mint ilyenek, a megváltozó társadalmi prioritások és változó természeti körülményekhez (pl. klímaváltozás) való alkalmazkodásunk „bástyái”. E területek jelenlegi ökológiai problémáinak hátterében a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének csökkenése áll, amelyet a folyószabályozás miatt az áradások elmaradása, az ár- és belvizek gyors levezetése, a túlzott mértékű vízhasználat, s az engedély nélküli vízkivételek idéznek elő.
Ma már közismrt, hogy a Tisza mentén a hiányzó víz természetes úton rendelkezésre áll, mégpedig az árvízi víztöbblet formájában. Az eredeti tiszai rendszerben nincs árvízi vízfelesleg, amitől meg kellene szabadulni, el- és levezetését meg kellene oldani, mert az eredeti rendszerben helye van a csapadékosabb vidékekről érkező víztöbbletnek funkcionális és térbeli értelemben egyaránt.
A vízgazdálkodásban zajló paradigmaváltás eredményeképpen az elmúlt időszakban számos olyan terv és projekt született, amelynek célja a víz területen tartása, és ezzel egyidejűleg a víztől függő szárazföldi ökoszisztémák állapotának javítása.
Ilyen projektek a Vásárhelyi Terv keretében elkészült, épülő, vagy tervezett további árapasztó tározó (5 elkészült, egy épül és további 13 előkészítés alatt áll) létesítése, vagy számos vízvisszatartást és vízpótlást célul tűző élőhely rekonstrukciós terv (pl. a Maros hordalékkúpon, a Száraz-ér menti vízvisszatartás és belvíztározás, a Homokhátságon tervezett vízpótlások, a Nagyszéksós-tó vízpótlása, vagy a Hortobágyi Nemzeti Park területén, és a Kiskunsági Nemzeti parkhoz tartozó Bócsa-Bugac területén végrehajtott csatorna megszüntetések). Az árvízi kockázatcsökkentés tervezése során is
lehetőség a víztöbbletek megtartása, mint kockázatcsökkentő tényező.
A tiszai táj vízháztartásának javítása érdekében alapvető fontosságú tovább erősíteni a belvizek levezetési gyakorlatának megváltoztatását, a víz területen való megtartását. Ennek a gyakorlatnak az általánossá válása azonban csak akkor várható, ha azt gazdasági ösztönzők is elősegítik. A mezőgazdasági támogatási rendszer módosítása nélkül nem tud a vízvisszatartás sikeresen megvalósulni, mert azt a belvízelvezetés kényszere a legtöbb esetben felülírja. Általában véve a tiszai táj átalakulásának mértéke jelenleg már olyan, hogy a vizek jó ökológiai állapota csak egy átfogó vízgyűjtő-rehabilitációs program esetén biztosítható.
A Kvassay Jenő Terv (sajtóanyag)
A víz ügye nemzeti jövőképünk, benne biztonságpolitikánk meghatározó alkotóeleme. Magyarország vízben gazdag, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy vízkészleteink korlátozottan állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a jólétünket szolgálják. Másik oldalon éppen fölös bősége okozhat károkat, amelynek sikeres elhárítása rendkívüli erőfeszítéseket és összefogást igényelt, például 2013-ban is. A vízhez fűződő viszonyunk fenntarthatóvá tétele révén kibontakoztathatjuk a vizeinkben rejlő kihasználatlan lehetőségeket és védhetjük ezt a pótolhatatlan természeti kincset. A víz nem ismer politikai határokat! Mindaz tehát, ahogyan bánunk a vízzel, kifogástalanul kell, hogy illeszkedjék a Kárpát-medence sajátosságaihoz éppúgy, mint a tágabb nemzetközi környezetbe, hiszen a Duna-medence országai e tekintetben is egymásra vannak utalva. Mindez adottságainkhoz és nemzeti értékrendünkhöz igazodva, a kölcsönös előnyökre és a konszenzusra épülő együttműködést feltételez itthon és a tágabb környezetünkben egyaránt, aminek alapja az előrelátó tervezés.
Mára tehát elengedhetetlenné vált a hazai kérdésekre hatékony választ adó vízpolitika megalkotása, amely világos jövőképet vázol fel, egyúttal meghatározza önnön megvalósításának kereteit, figyelemmel korunk globális kihívásaira, különösen az éghajlatváltozásra.
Ezért rendelte el a Kormány a „2014-2020-as EU programozási időszak tervezéséhez és végrehajtásához szükséges az EU2020 Stratégia célkitűzéseit, valamint a hazai gazdaságfejlesztést segítő Kvassay Jenő Terv (KJT) elkészítését. A KJT a klímaváltozás káros hatásait ellensúlyozó aszálykezelést, a gazdaság fejlesztését támogató vízgazdálkodást és a vidékfejlesztést támogató öntözésfejlesztést ötvözi.
A KJT tárgya a víz, az a környezeti elem, amelyhez mindenkinek köze van. A társadalom minden tagja és rétege (az egyes embertől a gazdasági szférán át a központi államig) viszonyul a vízhez, a víz hasznának élvezőjeként, vagy éppen, mint az esetleges vízkárok elszenvedője. A terv célja ennek az ezerszálú viszonyrendszernek a feltárása és intézkedések megfogalmazása, hogy
- minél teljesebben tudjuk a társadalom és a gazdaság szolgálatába állítani a víznek, adottságaink révén rendelkezésre álló előnyeinket,
- kellő biztonságban legyünk a fenyegető káraitól,
- erőforrásait, ide értve a víz élővilágát is, megőrizzük a jövő nemzedékek számára.
A KJT az alkotmányos alapelvekre, a hazai és EU szabályozásra, a már elkészített egyéb stratégiákra, tervekre, programokra épül (pl. Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Vidékstratégia, Új Széchenyi Terv, az Európai Unió Duna Stratégiája stb.). Feladata a vizek kezelésével kapcsolatos célkitűzések meghatározása és a feladatok megoldásához szükséges intézkedések megvalósítási feltételeinek megteremtése, az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek megteremtése, az aszály kártételeinek a megelőzése, illetve mérséklése. Javaslatokat tartalmaz az állami és önkormányzati, valamint a kormányzaton belüli feladatellátás módosítására, a finanszírozás feltételeinek javítására.
A „szolgálni és szolgáltatni” felfogás keretében a társadalom által ténylegesen igényelt, a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő beavatkozásokat kell rangsorolni, időben ütemezni és a meghatározni a valóra váltás feltételeit. A vízügyi stratégia dokumentuma a szakma, a politika és az ország lakosságának a vízgazdálkodási feladatok ellátásával kapcsolatos – konszenzuson alapuló – egyezsége kell, hogy legyen.
További információ:
www.vizeink.hu
