Magyarország

Címlap Vízgazdálkodás Vízkészlet gazdálkodás Vízrendezés helyzete a Közép-Tisza vidékén

Vízrendezés helyzete a Közép-Tisza vidékén

A Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság illetékességi területe szinte teljes egészében az Alföld síkvidékén helyezkedik el. A folyószabályozási munkák előtt rendszeresen vízjárta területeken mára művelt mezőgazdasági-, lakó,- és iparterületek találhatóak. Az ember számára is élhető környezet pedig elképzelhetetlen a káros felszíni elöntések minél rövidebb idő alatti elvezetése nélkül. A modern vízrendezés feladata azonban nem merül ki ennyiben, a vízkészletek időben kiegyenlítése érdekében a károkozás mentesen visszatartható vízmennyiségek megtartását, belvízgazdálkodást is meg kell valósítania.


A kis esésű alföldi területeken, a csapadékból keletkező víz a földfelszínen és a csatornákban egyaránt kis sebességgel mozog, alacsonyabb terepakadályok is hatalmas területeken tarthatnak vissza vizet, ezért elvezetése nehézségekbe ütközik. Ezeken a területeken a víz természetes körülmények között vissza marad a mélyedésekben és csak mesterséges eszközökkel, létesítményekkel oldható meg az elvezetésük.

 

A belvíz kialakulásának kockázatát nagy mértékében növeli, hogy az altalaj kiterjedt területeken rossz vízbefogadó képességű, tömörödött állapotú, ezért a szerkezetéből adódó természetes vagy mesterséges tározó kapacitás csak korlátozottan áll rendelkezésre.

 

A Tisza szabályozással az elmúlt évszázadok során kiépült árvízvédelmi töltések kizárták az árvízi elöntéseket, egyúttal azonban mesterséges terepakadályt képeztek a lehulló csapadékvíz elfolyó hányadának folyóba történő természetes áramlásának is.


A belvíz kialakulása a vázolt adottságok és átlag feletti csapadékos időjárás mellett gyakran előforduló természeti jelenség a Közép-Tisza vidékén. Leggyakrabban a csapadékos őszt követőn télvégi időszakban, fagyott talajon a hirtelen hóolvadásból és egyidejű csapadékból alakul ki, de gyakoriak a hosszabb csapadékos periódusban vízzel telített talajállapot, megemelkedett talajvízszint esetén bármely évszakban. A károk mértéke általában a belvízborítás időtartamától, a víz hőmérsékletétől, a növényi kultúra tűrőképességétől és a terület termőképességétől is függ. Nyári időszakban a nagy mértékű párolgás a felszíni elöntések mértékét rövidebb időszakra csökkenti, ugyanakkor a mezőgazdasági kárérzékenység a kora tavaszihoz képest nagyságrendekkel nagyobb.

 

 

A felszíni vízborításokból származó közvetlen belvízkárokon túl a talajvízzel való telítettsége, az oxigénhiány, a tápanyagok kimosódása, a talaj szerkezetének romlása, valamint a mezőgazdasági munkák késleltetettsége miatti további közvetett károk keletkeznek. Az ilyen területek kiterjedése a felszíni vízborítás 3-4 szeresére tehető.

A síkvidéki vízgyűjtők belvíz-veszélyeztetettség jellemzésére kidolgozott térképi elemzés alapján a KÖTI-KÖVIZIG területe összességében közepesen belvíz-veszélyeztetett kategóriájú (lásd 1. kép), de jelentős terület esik az erősen belvízzel veszélyeztetett kategóriába is. A síkvidéki jellegből, a talaj adottságokból és az egyenlőtlen csapadékeloszlásból adódóan ugyanakkor jelentős mind az aszályos, mind a belvizes évek száma.
A területre a mérsékelt égövi szárazföldi klíma a jellemző. Nyáron gyakoriak az Atlanti-óceán felöl érkező hideg légtömegek betörése, melyek következtében a nyári hónapokban viszonylag rövid idő alatt jelentős mennyiségű csapadék esik. A tél végi hóolvadás és a tavaszi esősebb időszak egybe esése nagy belvízi terhelést jelenthet. Ezek általában egybe esnek a Tiszán, a Zagyván és a Körösökön levonuló árvizek idejével.

A legnagyobb belvízi elöntés az elmúlt 50 évben 1963-ba (77200 ha) 2000-ben (70100 ha) 2006. évben (61 350 ha) volt.

A síkvidéki vízrendezés területi egységei a belvízrendszerek és azon belül a belvízöblözetek.
A KÖTI-KÖVIZIG 7179,5 km² területe 23 db belvízrendszerre tagozódik, melyek további 52 db belvízöblözetre oszthatók. A vízügyi Igazgatóság illetékességi területén 104 település található, melyek legnagyobb részének befogadója közvetve vagy közvetlenül a KÖTI-KÖVIZIG kezelésű belvízcsatorna.
A belvízrendszereken belül a mezőgazdaság számára káros vizeket és a belterületről lefolyó csapadékvizeket nyílt csatornahálózat vezeti le. A levezető hálózat gerincét a főcsatornák alkotják, amelyekre csatlakoznak a mellékcsatornák, amelyek viszont az alacsonyabb rendű mentesítő csatornák vizeit gyűjtik össze, és továbbítják a főcsatornába. A főcsatorna a belvízrendszer vagy öblözet összegyűjtött vizeit a főbefogadóba továbbítja, ami általában töltésezett vízfolyás, folyó. A főbefogadóba a víz gravitációsan, szivattyús átemeléssel vagy a kettő kombinációjával jut el.
A csatornahálózat egyes elemei kezelői szempontból megoszlanak, ebből adódóan a belvízvédekezés sikere érdekében az összes szereplő összehangolt együttműködésére van szükség a felkészülés és védekezés során. A vízrendezési és belvízvédekezési feladatokban a Vízügyi Igazgatóságokon túl a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalok (MGSZH), Vízgazdálkodási Társulatok, Önkormányzatok, földtulajdonosok és használók is fontos szerepet kapnak. A KÖTI-KÖVIZIG területén hét Vízgazdálkodási Társulat végzi a közcélú művek kezelését üzemelését:
- Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat,
- Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat,
-Jászkisér és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat,
-Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat,
-Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat
-Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat
- Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat

A társulatok üzemeltetik az MGSZH-k kezelésében lévő belvízcsatornákat, műtárgyakat és szivattyútelepeket is.
A többszintű vízrendezési művek összehangolt működését belvízvédekezés időszakában a Vízügyi Igazgatóságok felügyelik.

Az Igazgatóság területén található csatornahálózat 6 468 km hosszú, melyeknek kezelői megoszlása a következő:

KÖTI-KÖVIZIG: 1 114 km.
Vízgazdálkodási Társulat: 2 354 km.
Üzemi és magán 2 318 km.
Önkormányzati: 143 km.
Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kezelésű, társulati üzemelésű: 539 km.

A vízgyűjtő legkisebb egységét jelentő mezőgazdasági tábla szintű vízrendezés mostanra teljesen átalakult. A meliorációs rendszerek kiépítésére főként az 1970-90. években került sor a síkvidéki területeken. A meliorációs beavatkozások javították a talajszerkezetet, a drénezés módosította a felszíni és a felszín alatti lefolyás arányát. Az ingatlantulajdonosi szerkezet átalakulásával a meliorációs rendszerek felszabdalódtak, emiatt a fenntartásuk a legtöbb helyen megszűnt és mára üzemelésre alkalmatlanok. Az üzemi csatornák kezelői jogát a Termelő Szövetkezetek felbomlását követően az Önkormányzatok kapták meg, akik forráshiány miatt a művek fenntartását nem tudták kielégítő módon elvégezni.

A belvízcsatornák műtárgyai - zsilipek, vízkormányzó műtárgyak - a vízelvezetés szabályozására szolgáló művek. Az utak, vasutak keresztezésében lévő hidak, átereszek a keresztező pályák tartozékai, de a vízátvezetés igényeit is ki kell elégíteniük. A szivattyútelepek, szivattyúállások a csatornák vizének befogadóba juttatását biztosítják abban az esetben, ha a gravitációs bevezetés feltételei hiányoznak.
A torkolati stabil szivattyútelepek kapacitásának kezelői megoszlása a következő:
KÖTI- KÖVIZIG 52 db: 113,86 m3/s.
Vízgazdálkodási Társulat 6 db: 5,1 m3/s.
Üzemi és magán: 7 db 8,0 m3/s.
Önkormányzat: 6 db 2,9 m3/s.
A KÖTI-KÖVIZIG kezelésében és üzemeltetésében összesen 139 db vízkormányzó műtárgy van, a KÖTI-KÖVIZIG kezelésében lévő csatornákon lévő átereszek és hidak száma is 700 fölötti.
Amennyiben a stabil szivattyúegységek kapacitása a vízelvezetés érdekében nem elégséges, illetve lokális beavatkozások szükségesek, az igazgatóság tulajdonában lévő 89 db, 0,01-0,5 m3/s kapacitású hordozható szivattyú (összes kapacitás: 21,05 m3/s) és a telepítéshez szükséges eszközök tartozékok állnak rendelkezésre mind a főművek, mind a társulati, önkormányzati védekezések sikere érdekében.

A KÖTI-KÖVIZIG vízrendezési, belvízvédelmi feladata szűkítve a kezelésében lévő művek (csatornák, szivattyútelepek, műtárgyak) rendszeres ellenőrzése a szükséges, karbantartások, fenntartások, javítások, pótlások elvégzése, vagyonkezelői feladatokat ellátása, vízrendezési fejlesztések tervezése, összhangjának koordinálása, védekezés megszervezése és irányítása, védelmi tevékenység védekező szervezetekkel való összehangolása.

A belvízcsatornákat a belvizek elvezetésén kívül öntöző-, illetve használtvizek elvezetésére is igénybe veszik. Ebbe bele tartozik a települési tisztított szennyvíz, strandfürdők, halastavak, rizstelepek használt vizének főbefogadó folyóba juttatása.
A KÖTI-KÖVIZIG kezelésében 205 km ún. kettős működésű csatorna van melyek közvetlenül részt vesznek az öntözővíz területi vízszétosztásában.
Erre különösen nagy szükség van, ha figyelembe vesszük, hogy a belvízveszély mellett az aszály okozza legnagyobb természeti problémát a térség számára.

2009-ben a kettős működésű rendszereken keresztül 18.584 e m3 vizet használtak fel mezőgazdasági céllal.
A mezőgazdaság tenyészidőszaki igényei gyakran mértékadó belvízi helyzetre emlékeztető állapotot teremtenek a kettős működésű rendszereinkben.
A síkvidéki vízrendezési tevékenység ma már nemcsak a belvizek elleni védekezést, a levezetés feladatait foglalja magában. A belvizes és a vízhiányos időszakok váltakozása miatt előtérbe kerül a belvízgazdálkodás kérdése, melynek során a vízrendezési művek célszerű üzemeltetésével a levezetés szabályozható, késleltethető, a belvizek medertározással vagy belvíztározókban bizonyos mértékig visszatarthatók. A belvízgazdálkodás a vízrendezési és a mezőgazdasági tevékenység egységes szemléletű alkalmazásával a belvizes és az aszályos időszakok kártételeinek csökkentésére egyaránt hatékony eszköz. A vizek újrahasznosíthatóságának alapkövetelménye a visszatartott, tározott víz megfelelő minősége. A belvíztározás során további nehézséget jelent a terület sík jellege, a természetes tározóterek korlátozott jelenléte.

Módosítás: (2010. október 13. szerda, 18:34)