Magyarország

Címlap Vízgazdálkodás Víziközmű Mi az amit iszol….?

Mi az amit iszol….?

Hát Bedeco! Hangzott a válasz az egykori reklámban. Mivel vagyunk néhányan, akik az instant kakaón és az egyéb igen élvezetes, de vizsgálódási körünkön jelenleg kívül eső italokon  túl a vizet is szívesen fogyasztjuk, úgy vélem, hogy érdemes egy kicsit körüljárni a kérdést.

Víz nélkül nincs élet. Közismert tény az is, hogy az emberi szervezet nagy  része (életkortól függően 75-65%-a) víz. Sejtjeink a táplálásukhoz szükséges szerves és szervetlen vegyületeket vizes oldatban kapják, és bomlástermékeik nagy részét is vizes oldatban adják le. A szervezet vízszükségletének kielégítése, azaz a megfelelő mennyiségű oldószer bevitele tehát alapvető életfeltétel. Az emberi szervezet átlagos fiziológiai vízszükséglete égövünkön mintegy 2 l liter naponta. Folyadék igényünket különböző ital féleségekkel, levesekkel, vagy épp gyümölcsökkel is kielégíthetjük, de a  legfontosabb forrás mégis a víz.

Ivóvíznek az emberi fogyasztásra alkalmas vizet nevezzük. De milyen is legyen a jó ivóvíz? Színtelen, szagtalan, kellemes ízű és hőfokú, megfelelő keménységű és szennyező, valamint fertőző anyagoktól mentes. Ezzel együtt feleljen meg  a jogszabályi előírásoknak, és lehetőleg ideális mennyiségben és arányban tartalmazza a különböző oldott anyagokat.


Az ivóvízzel kapcsolatos legfontosabb meghatározásokat és előírásokat (határértékeket) „az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről” rendelkező 201/2001 (X. 25.) Korm. rendelet fogalmazza meg. De lássuk mit is iszunk Szolnokon! A város és 7 környező település vízellátását hosszú évtizedek óta a Szolnoki Felszíni Vízmű biztosítja. A Tisza folyóból nyert vizet tisztítás és kezelés után bocsátják a hálózatba. A hálózatba menő víz minősége természetesen megfelel a jogszabály előírásainak. Jellegét tekintve kalcium-hidrogénkarbonátos (Ca: 40-45 mg/l; HCO3: 110-130 mg/l), kevesebb nátriumot (10-20 mg/l) tartalmazó, megfelelő keménységű (70-75 mg/l CaO), nehézfémeket és egyéb mikroszennyezőket határérték alatt magában foglaló vízről van szó. Egyéb jellemző adatit a VCSM ZRt honlapjáról letöltött alábbi táblázat foglalja össze.

A jó minőségi csapvíz ellenére mégis ezrek hordják a vizet a város közkifolyós kútjairól. Egyszerűen csak ezért mert jobban szeretik. Jobb az íze a belőle főzött teának, vagy levesnek, kellemesebb az íze mondják ők. Van aki a lakóhelyéhez legközelebbi kútról viszi, de olyan is  van aki a város másik végén lévő kút vizére esküszik. Van-e valóban lényeges különbség a kutak vízminősége között? Mit mutatnak a vízvizsgálatok?

Mielőtt választ adnánk a kérdésre érdemes egy rövid kúttörténeti kitérőt tenni.  A lap olvasói előtt bizonyára ismert, hogy a XIX század legvégéig ivóvíz céljára a folyó vizét hordta a város lakossága a tiszai „merigető” helyekről. A közegészségügy és az életszínvonal minőségének változása kikényszerítette, a vízkútfúrás műszaki színvonalának rohamos fejlődése pedig ekkorra már lehetővé is tette az egészséges ivóvizet biztosító artézi kutak fúrását. Szolnok város vezetése is kút fúrása mellett döntött, így került sor 1894-ben a Kossuth téri, 1895-ben pedig az Eötvös téri kutak megfúrására. Mivel azonban a kutak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a XX század elején a felszíni vízmű kiépítése mellett döntöttek, végleg pálcát törve a szolnoki kutas vízellátási koncepció felett. Közel kilencven évet kellett várni a következő városi ivóvízkút fúrásáig. 1982-ben lakossági, illetve képviselői kezdeményezésre készült el az új Eötvös téri kút, melynek sikerén felbuzdulva aztán egymás után készültek a 80-90-es években a közkifolyós kutak a város különböző pontjain.

Szolnok város területén 10 db közkifolyós kút van. A legidősebb (és egyben legmélyebb) a Tisza Szálló kútja. A Verseghy parkban lévő 1972-ben fúrt 948,0 m-es kút természetesen nem azonos az 1928-ban létesített eredeti kúttal, és a beszűrőzött rétegek is csak részben azonosak. A mai – a szálló gyógyfürdőjét is ellátó gyógyvíz minősítésű - kút a 819,7 és 915,4 m közötti, felső-pannon korú homokrétegekből nyeri az 54 oC fokos nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű vizet. Mivel pH-ja 8,3 körüli, valószínűleg ezért is kedvelik különösen a sav túltengésben szenvedők. 

Az 1982-ben létesített 352,6 m-es Eötvös téri kút szintén nem azonos az 1895-ben fúrt eredeti kúttal, jóllehet azt csak 1994-ben tömedékelték el, és addig a régi kifolyó egyik kifolyócsövén az eredeti kút vizéből is meríthettek a szomjazók. A többi nagyjából azonos mélységű kúthoz (Széchenyi ltp, Puskás Tivadar út, Pletykafalu, Szandaszőlős, Kőrösi út),  hasonlóan az Eötvös téri kút is a pleisztocén eleji, területtől függően változó, de azért jónak mondható vízadó képességű , nagyjából 300-330 m között települő ős-Duna homokokat szűrőzte be. A 27 fokos víz minőségére a nátrium-hidrogénkarbonátos jelleg a jellemző, viszonylag kevés kalcium és magnézium sóval, és szintén kevés kloriddal.

Két évvel később – ugyancsak a VIKUV Ceglédi Üzemigazgatósága kivitelezésében - készült el a Széchenyi lakótelepi 350,0 m-es kút. A kút vizének minősége (az azonos mélységben szűrőzött rétegek miatt) az elemzések szerint nagyon hasonló az Eötvös téri kútéhoz.

Pár év szünet után 1989-ben döntött ismét kútfúrás mellett a város. A kúthely a Zagyva part, az Ispán krt. volt. Mivel azonban a kúthelyen a tervezett eredeti mélységközben a pleisztocén eleji ős-Duna homokrétegnek csak egy csökevényes kifejlődésű, finomszemcsés, kedvezőtlen vízadó képességű szárnyképződménye volt megtalálható, ezért a sikertelen rétegpróbákat követően a továbbfúrás, majd a 680,0 és 699,1 m közötti, felső-pannon korú homokrétegek bekötése mellett döntöttek. Ennek megfelelően a kitermelt víz hőfoka 46 oC, a víz minősége pedig eltér a langyos vizű „350 m-es” kutakétól. A VIKUV Debreceni Üzemigazgatósága által készített kút vizére a Tisza Szállói kúthoz hasonló (nátrium hidrogénkarbonátos) jelleg  jellemző, de valamivel alacsonyabb összes oldott anyag és klorid tartalom mellett.

1992-ben két kút fúrásával tovább folytatódott a munka. A Famunkás emlékműnél (Tószegi út) a ceglédi, a Puskás Tivadar út végén pedig a debreceni VIKUV állt munkába. Utóbbi helyen a „szokásos” 330-341 m közötti pleisztocén eleji homokra szűrőzve egy 346,0 m-es, előbbi helyszínen pedig egy  285,0 m-es kutat létesítettek. A Famunkás emlékmű környezetében (hasonlóan az Ispán krt környékéhez) sajnos elég rossz kifejlődésű az ős-Duna homok, ezért a magasabban települő 244 és 258 m közötti 2 homokréteget is be kellett szűrőzni. Ennek köszönhetően a vízhozam már elfogadhatóvá vált, viszont a vízminőség (elsősorban a magas arzén tartalom miatt) elmaradt a várakozástól.  Ettől eltekintve mindkét kút vize nátrium-hidrogénkarbonátos, viszonylag kevés kalciumot tartalmazó 25, illetve 29 fokos lágy víz.

1994-ben Szandaszőlősön, 1995-ben a Kertvárosban 1997-ben pedig a Pletykafaluban létesített kutat a város a ceglédi VIKUV közreműködésével A Kőolajkutató Rt által 1996-ban fúrt, és a Hant úton közkifolyóra is üzemeltetett kúttal együtt most már a város valamennyi körzetében elkészültek a kutak, a program befejeződött. A szandaszőlősi kút (345,0 m) a 313,1 és 331,0 m közötti ős-Duna homokrétegeket szűrőzte be hőmérséklete és vízkémiája ennek megfelelően hasonló az előzőekben tárgyalt hasonló mélységű kutakéval. A pletykafalui kútról (talpmélység 350,0 m; szűrőzés 308-319 m között) lényegében ugyanez mondható el, de erről a kútról feltétlenül meg kell említeni a kimagaslóan jó (1250 liter/perc) vízhozamát is. A Kőolajkutató Rt kőrösi úti kútja hasonló talpmélysége (320,0 m) és szűrőzése (299, és 311,0 m között) okán igen hasonló vízminőséggel rendelkezik. Utóbbi Hant utcai kifolyóját a határértéket meghaladó arzén tartalom miatt pár évvel ezelőtt az üzemeltető lezáratta. A Kertvárosban fúrt kút eltérő műszaki paraméterekkel és ebből kifolyólag eltérő vízminőséggel rendelkezik. A Napsugár út végén létesített 417,6 m-es kútban nem a „szokásos” alsó-pleisztocén korú ős-Duna homokot, hanem egy mélyebben (393,4 -398,1 m között) települő, idősebb (levantei korú) homokréteget kötöttek be. E miatt a hőfok meghaladja 30oC-t, az össze oldott anyag, a nátrium és a hidrogénkarbonát tartalom magasabb, a pH viszont alacsonyabb mint a „350 m-es „ kutak esetében.

A mellékelt táblázat az említett kutak fontosabb alkotóit mutatja be.

Joggal vetődik fel a kérdés: Melyik kút vizét fogyassza az aki a legjobb kútvizet akarja inni? A kérdésre szakmailag korrekt válasz nincs. Mindenkinek magának kell eldöntenie, úgy gondolom ízlése szerint. Érdemes azonban tudni, hogy a kutak egy részének vízminősége a magas összes oldott anyag-tartalom (határérték 1000 mg/l), a magas nátrium (h.é: 200 mg/l) vagy arzén tartalom (h.é: 0,010 mg/l) illetve az alacsony keménység miatt (h.é: 5 nkf) az említett jogszabály alapján kifogásolható. Ezek a határérték túllépések - a Famunkás emlékműnél lévő kút valóban magas arzén tartalma kivételével –  azonban nem jelentenek közvetlen egészségügyi kockázatot, azaz ezeknek a kutaknak a vize fogyasztható, csak a jogszabály szerint „kifogásolt minőségű ivóvíz”.  (A korrektség miatt el kell mondani, hogy az arzén esetében a 0,01 mg/l-t meghaladó víz a jogszabály szerint nem nevezhető ivóvíznek. Az is hozzátartozik azonban a teljes igazsághoz, hogy pár évvel ezelőtt még a jelenleginek ötszöröse volt a határérték, azonban az EU-hoz történő csatlakozás miatt határérték szigorításra kényszerült Magyarország.)

A víz izét természetesen a benne oldott anyagok mennyisége határozza meg. A tőzeges, magas szerves anyag tartalmú anyakőzetből származó vizek pl. úgynevezett mocsárízzel, a gázos vizek pedig záptojás szaggal rendelkeznek.  A magnéziumsók keserű, a salétromsavas sók édes, a kloridok sós, a vas pedig tintaízű vizet eredményeznek.

Az ember viszonylag kifinomult íz érzékeléssel rendelkezik. Ezért lehet az, hogy a vizsgálatok szerint pl. a szinte teljesen azonos kemizmusú Eötvös téri és Széchenyi lakótelepi kút ízét is kissé másnak érezzük. Talán valami ritkán vagy egyáltalán nem is vizsgált  komponens ? Vagy csak az érzékeink csalnak meg? Ki tudja? A cikk írását megelőzően mindenesetre ízpróba alá vetettem valamennyi kút vizét. A kóstolás eredményét nem könnyű megfogalmazni, olyannyira nem, hogy a 285-417,6 m közötti mélységű, langyos vizű kutak között alig-alig tudtam különbséget tenni. Mindegyiknek kellemes, sima, lágy íze van. A Puskás Tivadar úti és a Pletykafalui kút vize egy picit „édeskésebb” mint a többi kúté, a kertvárosi kút vize pedig kevésbé sima, „haraphatóbb”  mint a többié. Termál kútról lévén szó  a Tisza Szálló kútjának vize természetesen eltérő ízű. Lágy, kellemes ízű víz ez is, de simaságát véleményem szerint kicsit lerontja „szúrós” utóíze. A Zagyva-parti kút vize íz jellegében is átmenetet képez a sekélyebb mélységű kutak és a Tisza Szálló kútjának vizei között. A szubjektivitástól egyáltalán nem mentes dobogós sorrend nálam a következő: 1. Szandaszöllős, 2: Eötvös-tér, 3:Széchenyi ltp. No de hát ahogy mondani szokás ízlések is pofonok ugye különbözőek. Ezért aztán a javaslatom az, hogy fogyasszon mindenki belátása és legjobb meggyőződése szerint.

Nem lehet a szolnoki közkifolyós kutakról úgy írni, hogy legalább egy pármondat erejéig ne emlékeznénk meg a 2000. évi szerepükről. Mindannyian jól emlékszünk arra amikor a tiszai cianid szennyezés kritikus napjaiban  olyan biztonsági tartalék ivóvízbázisul szolgáltak a városnak, melynek akkor még alternatívája nem volt. Igaz, hogy a belőlük kitermelhető 4500-5000 m3/nap vízmennyiség nem képes kiváltani a felszíni vízművet, de a tartalék ivóvízbázis tartalékának azért nagyon is megfelelnek.


EGÉSZSÉGÜNKRE!

Tóth Tamás