Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A Tiszán 2000. februárjában levonult cianid szennyezésre és a pusztító méreg elleni védekezésre emlékeznek ma Szolnokon.
A folyót ért ökológiai katasztrófát az idézte elő, hogy 2000. január 30-án Romániában 25-30 méter szélességben átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul román-ausztrál bányaipari vállalat Zazar község mellett lévő ipari derítőjének gátja.

Becslések szerint 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba és a Tiszába került. Az erősen mérgező, szennyező anyag 2000. február 1-12. között vonult le a Tiszán. Az első információk beérkeztével az érintett szervezetek azonnal megkezdték az elhárító intézkedéseket.  Megkezdődtek a vízminőség-védelmi vizsgálatok, terv készült a Tisza-tó rendkívüli üzemmódban történő működtetésére, mellyel sikerült felgyorsítani a szennyezés áthaladását, valamint hígítóvíz hozzáadásával csökkenteni a szennyezés koncentrációját. A felkészüléssel párhuzamosan a lakosság tájékoztatása is megtörtént. Szolnokon február 9-én volt legkritikusabb nap, amikor a szennyezőhullám elvonulása idején a vízmű a nyersvíz-kivételét több órán át szüneteltette, és a város, valamint a környező kistelepülések 120 ezer lakosát az előre tartalékolt vízből látták el.
A környezeti katasztrófa Magyarországon mintegy másfél millió embert veszélyeztetett, tömeges halpusztulást okozott, és ezer, halászattal vagy vízparti turizmussal foglalkozó ember megélhetését tette bizonytalanná.
Az Országgyűlés február elsejét 2000. júniusában hozott határozatával nyilvánította a Tisza élővilágának emléknapjává.