palyazat_fooldal

Magyarország

Gyengénlátóknak

Milléri szivattyútelep

A Millér a Közép-Tisza jellegzetes vízfolyása, a szabályozások előtt a Tarna és Sajfoktól a Tisza vize táplálta bővizű ér volt. 1857-ben a Debrecen-Szolnok vasútvonal keresztezte medrét, ezért alsó szakaszát új nyomvonalon ásták ki. Millér már a Garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében is szerepelt, mint adományozható halászhely.
A Tisza-völgy 19. század közepén megkezdett ármentesítése során a töltésekkel szinte egyidőben a nagyobb, állandó vízfolyások torkolatainál zsilipek épültek, hogy a mentesített területeken összegyűlő belvizek lefolyását lehetővé tegyék. Árvizek alatt azonban a zsilipeket zárva kellett tartani, így az árvizekkel egybeeső - főleg tavaszi - belvizek gyakori elöntéseket okoztak.
A szivattyútelep épületének jobb oldali része és különálló kéménye 1895-ben épült. A szivattyútelep 1898. évi bővítése során került sor a baloldali épületrész és kémény megépítésére. Ekkor alakult ki a szivattyútelep jelenlegi külső képe.
Az 1898-ban megvalósított bővítés során a baloldali szárnyban kapott helyet 3 gőzkazán, valamint egy – másodpercenként 3 köbméter - teljesítőképességű szivattyú.
A kazán RÖCK gyártmányú, kéztüzelésű , 9 atmoszféra üzemi nyomást biztosító, Cornwall rendszerű.  A gépházban két Schlick-gyártmányú, 2x1,5m3/s teljesítményű centrifugálszivattyú van, kéthengeres, kompund rendszerű, 135 LE teljesítményű meghajtó erőforrással együtt.
A második világháborúban, az 1944. augusztusi és szeptemberi bombatámadások következtében a szivattyútelep és környéke olyan súlyosan megrongálódott, hogy üzemképtelenné vált. A gépi berendezések és az építmények helyreállítása 1946 júliusában kezdődött meg és szeptember 24-én a két, 5 köbméter/s teljesítményű gépegység már üzemképes volt.
1947. májusban kezdődött a „nagy gép”- az 1898-ban készült szivattyú – helyreállítása. 1848 áprilisában a szivattyútelep már teljes (6 köbméter/s) kapacitásával újra a belvízmentesítés szolgálatába állhatott.
1953-1955 között a szivattyútelep gépi berendezéseit felújították. Az akkori szakemberek a nagy gép lassú süllyedését észlelték, amely a telep üzemelését is veszélyeztette.
A korszerűsítések és átalakítások következtében 1962-től már nem volt szükség az 1898-ban készült kazánokra.