Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A Közép-Tisza vidékén február második dekádjában - évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségű jégtömeggel - levonult jeges árvizének Tisza-tavi és az alsóbb folyószakaszokon történő átvezetésében, s a hatalmas károk elkerülésében nélkülözhetetlen szerepet játszott a Kiskörei Vízlépcső, illetve annak precíz üzemeltetése a kritikus napokban. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy mikor, milyen beavatkozásokra és miért volt szükség.

A zord januári időjárás következményeként a Tiszabecs-Kisköre közötti folyószakaszon 8-9 millió köbméterre, a Tisza-tavon pedig 20 millió köbméterre becsült jégtömeg halmozódott fel. Az enyhüléssel a Tisza felső vízgyűjtőin jelentős mennyiségű csapadék hullott, és a hó is olvadásnak indult. Ezek együttes hatásaként a Tisza felső szakaszán intenzív vízszintemelkedések alakultak ki, amelyek felszakították a folyó felszínén kialakult jégpáncélt, helyenként 1,5 méteres torlódásokat előidézve.
A Kiskörei Duzzasztómű 1973-ban történt üzembe helyezése óta nem látott mennyiségű jégtömeget magával ragadó áradat közeledtének hírére elsőként - jóval a védelmi készültség elrendelése előtt - február 6-án tettünk közzé figyelemfelhívást honlapunkon, illetve közvetlenül értesítettük a Tisza-tavi kikötők tulajdonosait, tekintettel a térségünkben várható veszélyekre.
Február 12-én - III. fokú készültség elrendelése mellett – a Kiskörén állomásozó Jégvirág VII. és Jégvirág VIII. jégtörők megkezdték a vízlépcső hajózsilipje fel- és alvízi várakozóterének, valamint a zsilipkamrának a jégtelenítését. A két hajó legénysége 25-35 centiméter vastag jégpáncéllal szembesült, aznap délután azonban végeztek a feladatukkal. Egy nappal később este, 1 óra 20 perc alatt megtörtént a Tiszán lassan levonuló zajló jég átvezetése a Tiszalöki Vízlépcsőn, február 14-én hajnalra pedig a mintegy 3 kilométer hosszú jégtorlasz Tiszadorogma térségébe ért és megállt. A délelőtt folyamán viszont felszakadt és megindult, s a zajló jégtömeg szinte a déli harangszóra megérkezett a tiszafüredi hídhoz (a Tisza 430,500 folyamkilométer szelvényébe), ahol ismét megállt és torlódni kezdett. A torlasz végét a Buláti-szigetnél figyelték meg, azaz 6,5 kilométerre a hídtól. Éjfél előtt ért a mozgó jégtömeg a Tisza 426,400-430,000 fkm közötti szakaszára, ahol a tiszaörvényi kanyarulat fölött megrekedt és ismételten torlasz képződött, amely folyamatosan tömörödött. (A nap krónikájához tartozik, hogy már ekkor megkezdtük a Tiszacsegénél elszabadult, s az igazgatóságunk területére sodródott komp mentési lehetőségeinek vizsgálatát.) Másnap, 15-én reggel a tiszaörvényi kanyarban lévő, körülbelül 2 kilométer hosszúságúra tömörödött torlasz előtti szakaszon az álló jég megbomlott és megindult. Ugyanakkor néhány kilométerre alatta, a folyó felszínén kialakult, addig stabilan álló jég is felszakadt és zajlani kezdett.
Ekkor felgyorsultak az események: 10:15 órakor Tiszaörvénynél a tömörödött jégtorlasz megindult, s azon a szelvényen 75 perc alatt vonult át, szinte mindent sodorva magával. 10:50-kor megszüntettük a duzzasztást a Kiskörei Vízlépcsőnél a feltorlódott, töredezett álló jég átvezetése érdekében, 10 perc múltán pedig a Tiszalöki Vízlépcső megkezdte a duzzasztást. A zajló jég és uszadék tömeg 11:50-kor áthaladt az Aranyosi új mederszakaszon, majd megállt a tiszaderzsi szűkületben, „rátámaszkodva” az ott felhalmozódott torlódásra. Délben, miután a vízlépcsőn a tömörödött álló jég átvezetése megtörtént, Kiskörén is megkezdődött a duzzasztás. A derzsi szűkületben feltorlódott jéghez 13:20-kor megérkezett az uszadékkal keveredett zajló jégtömeg, amely 4 kilométer hosszan megrekedt és torlódni kezdett. Ennek következtében itt hamarosan nyári vízszintet regisztrálhattunk. (A vízállások egyébként is érdekesen alakultak, mivel Tiszafürednél másfél méterrel haladta meg a Tisza-tó nyári vízszintjét, Tiszaderzsnél azzal megegyezett, Kiskörén pedig téli vízszintet olvashattunk le a vízmércén, ami 1,2 méterrel alacsonyabb a nyárinál. Ez azt jelenti, hogy Kisköre és Tiszafüred között mintegy 2,5 méterre nőtt a vízszintkülönbség!).
A délután folyamán megszületett szakmai döntés, vízkormányzási lépéssorozat abból indult ki, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a jégtorlasz mindig a felszínesés mértékének 10 cm/km értékét meghaladó esetben indult el. A tiszaderzsi vízmércén mért vízállás ekkor 736 cm, Kisköre-felső vízmércén pedig 620 cm volt, amelyből következően a felszínesés a 7,7 kilométer távolságot figyelembe véve kb. 15 cm/km. A kívánt 10 cm/km értékű felszínesés elérése érdekében a felvízszintet 655-660 cm-re kell duzzasztani, hogy minél hosszabb ideig késleltethető legyen a szűkületben megrekedt torlasz megindulása. (A kiskörei felvízszint emelésekor töltődik föl az Abádszalóki-medence, mely lassította a vízszint megemelésének folyamatát.) A duzzasztás során ügyelni kellett arra, hogy a vízlépcsőn kialakuló maximális vízszintkülönbség ne haladja meg az 1 métert, megtartva ezzel a duzzasztás megszüntetésének lehetőségét. Az ekkora már országszerte elhíresült derzsi jégtorlasz az éjszaka folyamán több alkalommal néhány percen keresztül megmozdult, tovább tömörödött, majd megállt.
A duzzasztás eredményeként február 16-án éjfél után nem sokkal sikerült beállítani a Kisköre-felső vízmércén mért 655 cm vízszintet, amellyel párhuzamosan a tiszaderzsi vízszint 730 cm-re csökkent a jobb parti övzátonyon keresztül, a Sarudi-medencébe oldalirányban áramló vízmennyiség miatt. A duzzasztóművön kialakult szintkülönbség ugyanakkor nem haladta meg a 1 métert (alvízszint 595 cm). Az ily módon kialakított csökkentett felszínesés értéke Tiszaderzs és Kisköre közötti folyószakaszon 9,74 cm/km volt. A torlasz alatti szakaszon lévő álló jég a felvízszint növelésével megemelkedett, parti része leszakadt, és lassan, öt részben megmozdult, tovább tömörödött, a nagy torlasz viszont nem mozdult.
Reggel 6 órára a tiszaderzsi vízállás a keresztirányú áramlás, illetve a csökkenő vízutánpótlás miatt 720 cm-re csökkent. Kisköre felvízszint előírt értéke 655±5 cm, az alvízszint pedig 638 cm volt, így a duzzasztás – szükség esetén, a torlasz megindulását követően – megszüntethető. Ezeket a vízkormányzási beavatkozásokat úgy kellett végrehajtanunk, hogy eközben a Tisza-tóban felhalmozódott, mintegy 20 millió köbméternyi jég ne töredezzen össze, ne mozduljon ki a medencékből, végeredményben ne növelje a folyón levonuló jégtömeget, mert ezzel további veszélyforrást jelentene a műtárgyakra és az alsó folyószakaszokra egyaránt.
Miután kivilágosodott, kiderült, hogy a Tiszacsegéről elszabadult komp Dinnyéshát közelében, a jéggel együtt a Sarudi-medencébe kisodródott, és a Tisza folyó jobb oldali övzátonyánál megrekedt.
A derzsi szűkületben hosszú ideig majdnem mozdulatlan - és ekkora már az eredeti méretének kétharmadára csökkent - jégtorlasz 7 óra 30 perckor felszakadt és megindult a Kisköre irányába.
A vízlépcsőhöz 8:20-kor ért a zajló jégmező eleje. Előtte a műtárgy védelme érdekében a duzzasztást fokozatosan megszüntettük, a szegmenstáblákat pedig a felső végállásba állítottuk a legnagyobb szabad keresztmetszetet biztosítandó, miközben a zajló jéggel mindenféle elképzelhető uszadékot, kommunális hulladékot, elsodort vízi eszközt hozott magával a folyó.  A látványában is döbbenetes áradat először a vízlépcső 1-es és 2-es, később a 3-as nyílásán haladt át. Mivel a 4-es és 5-ös nyílását elzárta a torlódott jég, be kellett vetni a jégtörő hajókat, hogy szabaddá tegyék az áramlás útját.
Délután a Jégvirág VIII., miután befejezte munkáját a vízlépcsőnél, a kiskörei téli kikötőbe vontatta a tiszacsegei kompot, mivel annak esetleges újbóli elszabadulása már a vízlépcsőt is veszélyeztette volna. Így 16 órakor megkezdhettük Kiskörén a duzzasztást, a Tisza-tó téli vízszintjének – ismételt – beállítását. Másnap a Jégvirág VIII. útnak indult Tiszacsegére, s visszaszállította a „kalandort” állomáshelyére a helybeliek nagy örömére.
Összefoglalva, a célirányosan megtervezett és precízen végrehajtott kiskörei vízkormányzással egyszerre három eredményt értünk el: egyrészt több mint 20 órán keresztül helyben maradt a nagy torlasz, másrészt jelentős része kifordult a Tisza-tó medencéjébe (így került a csegei komp is az övzátonyra), harmadrészt pedig felszakadt, széthúzódott, s mederben vonult le. A mostani jeges ár ismételten bizonyította a téli, alacsonyabb vízszint fontosságát.
Ha azonban a jeges ár nagyobb vízhozammal és magasabb vízszinttel érkezik a Közép-Tisza vidékére, kilépve a mederből, akkor a Tisza-tavon is nagyságrendekkel több kár keletkezett volna az idegenforgalmi infrastruktúrában, az épített és természeti környezetben.

Copyright © Minden jog fenntartva.