Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A hazai természetes vizekben előforduló halak jelentős része a téli időszakban nem táplálkozik, ezért tavasszal, a gyengébb kondícióban lévő egyedek lényegesen kisebb eséllyel tudnak megbirkózni a hirtelen bekövetkező környezeti változások okozta stresszel.

Folyóvizeinkben természetes jelenség, hogy a téli, kora tavaszi áradások során kiülepedett magas szervesanyag-tartalmú hordalék a gyors felmelegedés következtében bomlásnak indul. Ez az intenzív bakteriális tevékenység többnyire fokozott algaprodukcióval párosul. A víztérben nagy mennyiségben megjelenő algák az éjszaka folyamán nem termelnek oxigént, sőt anyagcseréjük folyamán maguk is lélegeznek, ezzel is csökkentve a vízben oldott oxigén mennyiségét. Ez a folyamat párosulva az üledék fokozott bakteriális tevékenységével, a hajnali órákban, a mederfenék közelében, oxigénhiányos vízréteg kialakulásához vezethet. Ezt a vízréteget a gyengébb kondícióban lévő halak nem tudják idejében elhagyni, és ez a pusztulásukat okozza.
Egy másik jelenség - ami önmagában, vagy az előzőekben ismertetett jelenségekkel együttesen is okozhat halpusztulást - a következő: az algák elszaporodása és intenzív produkciója következtében a víz lúgos kémhatásúvá válik, napsütéses időben elérheti a 8-9-es pH-t is. Ennek következtében a vízben és az üledékben található ammóniumionok szabad ammóniává alakulnak, ami mérgező hatású a halakra nézve. Ehhez párosul, hogy a hirtelen bekövetkező hőmérsékletváltozás a légköri nyomás gyors csökkenését idézheti elő. Így az üledékben felhalmozódott gázok (pl. szabad ammónia, szulfid, kénhidrogén) felszabadulnak, és a víztérben tartózkodó halak pusztulásához vezethetnek.